Csekély kiterjedésű megművelhető területeik a folyóvölgyekhez közel eső hegyoldalakon, a magas fennsíkokon, vagy éppen a lapos aljú töbrökben  (dolinák) találhatók.

A tenyérnyi megművelhető területek mellett gombaszerűen nőnek ki az apró móc gazdaságok, és ez okozza a móc települések szétszóródottságát is. Az egyszerű móc ember számára természetesek a távolságok, és az sem megerőltető, ha a községközpontig 3- 4 órát kell gyalogolni.

A mezőgazdálkodást mintegy 1200 m-es magasságig gyakorolják,  kizárólag kézi erővel, ugyanis szinte lehetetlen bármilyen gépesítés. A zord éghajlat csak a burgonya termesztését teszi lehetővé, gyakran előfordul, hogy az elvetett búza vagy zab nem érik be az első dér leestéig.
A magas hegyormok dús legelőkben gazdagok, jól szolgálván a szarvasmarha- és birkatenyésztést. A megművelhetetlen területeket  kaszálóként, szénagyűjtésre hasznosítják.

A Mócvidék legnagyobb kincsét a lucfenyőerdők jelentik, melyek értékesítésében az itt élők utolérhetetlenek. A hordók, dézsák elkészítésének tudománya apáról fiúra öröklődik, a megfelelő alapanyag kiválasztásától a hordók, dézsák, kancsók összeállításáig, a remekbe szabott havasi kürtök és  fából készült használati tárgyak elkészítéséig.

Ugyanilyen büszkeséggel használják a mócok a fát teljes gazdaságuk kialakításában. A hagyományos, kizárólag fából készült házak sajátos architektúrával rendelkeznek. Mivel leggyakrabban hegyoldalakra épíkeznek és a sziklás talaj nem teszi lehetővé egy vízszintes alap kiásását, a mócok házaikat a hegyoldalhoz illesztik és fagerendákkal támasztják meg a lejtő szögének megfelelően. A hegyoldal és a tartógerendák által határolt terek  lezárásával értékes raktárhelyiségeket vagy istálókat alakítanak ki. A ház eleje verandaszerű, faragott oszlopokkal és árkádokkal díszített. Jellegzetes a csúcsos, magas zsindelytető. Az istáló épülete még különlegesebb: gerendákból kialakított, kocka alakú, nagyon magas, fenyőgallyakból készült  tetővel ellátott építmény, melyre idővel vastag fű- és moharéteg telepszik.

A ház belseje szegényes, de tiszta. A mócok nem vásárolják, hanem maguk készítik bútoraikat: asztal, szék, lóca, szétnyitható ágy minden háztartásban megtalálható, viszont a szekrényt általában különböző fogasokkal helyettesítik.

A mócok népszokásai közül mindenképpen az éves vásárok a legemlítésreméltóbbak, ezek közül is kiemelendők a Găinai és Călineasai vásárok. Ezekre a vásárokra a mócok különféle méretű és rendeltetésű faedényeiket, csöbreiket, gereblyéiket, kézműves termékeiket és elsősorban jellegzetes havasi kürtjeiket viszik. A Körös-völgyiek (ún. krisánok) gyümölcsöket, zöldségeket, szőtteseket és jellegzetes Belényes-környéki kerámiákat kínálnak a hegyvidékiek temékeiért.

A Mócok Hazájának  legmagasabban fekvő települései a következők: Ocoale - tanyaság (Szkerisóra - Scărişoara fennsík ), Sfoartea falu (Ördöngös -  Ordâncusa-völgy), Casa de Piatră (Gârda-Seacă - völgy). Az innen  északabbra található hegyvidékeken állandóan lakott emberi települések már nem találhatók. Ezekkel a területekkel általában a Belényes-környéki falvak lakosai (ún. krisánok- crişeni) rendelkeznek. Őket a hegyek lábaihoz köti a termőföld, a hegyek rájuk eső részét elsősorban legeltetésre, a könnyebben megközelíthető területeket pedig kaszálóként hasznosítják. A kaszálók területén gyakran apró faházakat (ún. kolibákat ) építenek, melyeket nyári lakhelyként, szénabegyűjtés idején használnak.